Fóliasátor a házikertben, II. rész - terület előkészítése

A terület előkészítése során legfontosabb feladatunk, hogy teljesen vízszintes területet alakítsunk ki a leendő fóliasátor és környezetének helyén. Ez fontos az öntözés miatt, másrészt pedig a helykijelölésénél sok és pontos mérést kell végeznünk, és a pontos mérés egyik feltétele a vízszintes talajfelület.

A fóliasátor helyének kitűzéséhez hosszúság méréseket és derékszög kitűzéseket kell végeznünk, és ezért fontos, hogy először ezekkel a szükséges mértéknek megfelelően foglalkozzunk.
A mérések, kitűzések elvégzéséhez különböző műszereket, eszközöket fejlesztettek ki. Ezek drágák, kezelésük szaktudást igényel, viszont nagyon pontos munka végezhető velük. A házi kertben viszonylag egyszerű eszközökkel, némi gyakorlattal és gondos munkával magunk is biztosítani tudjuk a célnak megfelelő pontosságot.

Kertünkben az utak, ágyások, növénysorok, kerti építmények létesítésekor arra törekszünk, hogy "rend" legyen, amit úgy érünk el, hogy az említett létesítmények határvonalát a kert határvonalaival párhuzamosan hozzuk létre.
Pontosabb munkát végezhetünk, ha a kert valamely határvonalával párhuzamosan kijelölünk egy egyenest, helyesebben annak két végpontját, és azokat állandó jelleggel megjelöljük.


Méréskor, kitűzéskor a végpontokat zsinórral összekötjük (vigyázva arra, hogy a zsinór mindkét végpontját jelző karó azonos oldalára kerüljön), és a kitűzéseket erről az egyenesről – amit főtengelynek nevezünk – indítjuk.

Hosszúságméréskor két pont közötti vízszintesen mért távolságot határozunk meg valamilyen mérőeszköz segítségével. A pontosság érdekében a mérést oda és vissza is ajánlatos elvégezni. Lejtős területen a vízszintes távolság, valamint a lejtés mértékének meghatározására ún. lépcsős mérést végzünk.


A szükséges eszközök:
Mérőszalag
A mérési pontosságot illetően ne hagyatkozzunk a közismert "collstok"-ra, se a 3 m hosszúságban mérő kézi mérőszalagra.
Pontosabb eredményt kapunk, ha a távolságot a mérőszalag egyszeri egyszeri fektetésével tudjuk lemérni. Erre a célra megfelelő egy 30 m-es hosszúságig használható mérőszalag. Érdemes beszerezni, évente több alkalommal is szükség lehet rá.

Mérőléc
Nem a colstokról van szó, hanem egy olyan eszközről, melyet a lejtős területen történő mérésnél használhatunk.
Segítségével lejtős területen két pont közti távolságot nem a talaj felszínén, hanem a mérőléc segítségével több lépésben (lépcsős mérés) légvonalban vízszintesen mérve határozzuk meg. A lépcsős mérés folyamatát vázlatosan bemutató rajzon láthatjuk, hogy a mérés kezdetén a mérőléc egyik végét a kezdőponton megtámasztjuk, majd ezen a ponton a lécet stabilan tartva (a libella segítségével) vízszintes helyzetbe hozzuk.

A léc másik végének helyzetét függő ón segítségével a lejtő felszínére levetítjük, és ott egy segédkaróval megjelöljük. A léc alja és a talaj felszíne közti távolságot lemérjük és feljegyezzük. A mérést ennél a pontnál a fentiek szerint folytatjuk. A mérés végén mind a hosszmérés, mind a szintkülönbségek adatait összegezzük.

A mérőléc házi elkészítéséhez minden deformációtól mentes, egyenes lécet (ami akár simára kezelt tetőléc is lehet) használhatunk. A lécre rámérjük a mérőhosszot (pl. 2 métert), és ezt zárva a léc oldalára merőlegesen ráerősítünk egy szintén egyenes lécet.

E mellett tudjuk a függő ónt kiváltó lécet méréskor függőlegesen beállítani. A függőónra természetesen továbbra is szükség lehet, pl. az utolsó lépcsőnél, ahol a mérőléc hosszúságánál rendszerint rövidebb távolságot kell mérni.

Zsinór
Rendszerint két jelzőkaróval, cövekkel kijelölt pontot kötünk össze , és egyenest, határvonalat jelölünk vele.
Megfelelően előkészítve a derékszög kitűzésénél is használhatjuk. Jó, ha a használandó méreteknek megfelelően (annál némileg hosszabbra hagyva), a méretet feltüntetve több zsinórspulnit, helyesebben spulnipárt (1 zsinórt mindkét végen külön-külön spulnira tekerve) készítünk. Legyen csomómentes, és feltűnő színű az esetleges balesetek elkerülése miatt.

Jelzőkaró
A mérés során megjelölt pontok viszonylag tartós megjelölésére (kitűzésére) szolgál.
Jelzőkaróval jelöljük meg pl. az előkészítendő terület sarkait, és mindaddig ott hagyjuk, míg az előkészítő munkákat el nem végeztük. Elhelyezésük ezért stabil és feltűnő legyen. Házilag elkészíthetjük pl.50-60 cm-es darabokra vágott seprőnyelekből. A karók egyik végét kihegyezzük, majd ajánlatos valamilyen rikító színnel bevonni – nagyon kellemetlen lehet, ha munka közben a jelzőkarót nem vesszük észre, és belebotlunk, vagy esetleg kirúgjuk a helyéből.

Jó, ha a tévedések elkerülése miatt egy adott területen azonos időben lehetőleg csak egy jelzőkarós kijelölést végzünk (pl. az előkészítésre kijelölt területen ne legyenek kijelölve a leendő fóliasátor sarokpontjai is).


Segédkaró
A mérés elvégzéséhez szükséges ideiglenes pontok megjelöléséhez használatosak. Segédkarót használunk pl. akkor, ha a főtengelyen (a kifeszített zsinór mellett) kijelöljük az előbbiekben említett 12 m-es szakaszt (az előkészítendő terület egyik oldalának megfelelő távolságot).
A "karó" kifejezés itt meglehetősen nagyképű. A célnak gyakorlatilag jól megfelelnek egyenes, lehetőleg azonos átmérőjű, 30-40 cm hosszúságúra vágott erős vessző- vagy gallydarabok.

Derékszög kitűzése
Könnyű helyzetben van, aki, vagy akinek ismerőse rendelkezik szögprizmával, vagy más, a címben megjelölt feladat elvégzésére alkalmas műszerrel (és ért is hozzá).
Ennek hiányában egy megfelelően előkészített zsinórral, néhány jelző- és segédkaróval, némi általános iskolai mértani ismerettel és pontos, precíz munkával ezt a feladatot magunk is megoldhatjuk.

Az eljárás azon a mértani ismereten alapszik, hogy az egyenlő szárú háromszög csúcsáról az alapra bocsátott merőleges felezi a háromszög alapját. A derékszög kitűzése során az történik, hogy a terepen megszerkesztünk egy ilyen háromszöget, majd a háromszög csúcsát jelzőkaróval megjelöljük és zsinórral összekötjük a háromszög alapjának középpontjával.


A kitűzés menete:
- Kifeszített zsinórral kijelöljük azt az egyenes vonalat, amelynek egy pontjára derékszöget akarunk szerkeszteni. Ezt a pontot egy jelzőkaróval megjelöljük. Innen kiindulva szerkesztjük meg a területen az egyenlő szárú háromszöget. A megjelölt pont lesz a háromszög alapjának a középpontja.

- A kijelölt középponttól jobbra és balra a zsinór mentén azonos távolságot kimérünk és segédkaróval megjelöljük (a kimérendő távolság mérete tetszőleges, de semmiképpen sem centiméteres, hanem méteres nagyságrendű legyen). A két erősen levert, stabilan álló segédkaró jelzi a háromszög alapját.

- A háromszög oldalainak kijelölésére hosszú (minél hosszabb, annál jobb) zsinórt használunk. Mindkét végére azonos méretű fix, nem összeszoruló hurkot kötünk.


- Mindkét hurkot ráhúzzuk a háromszög alapját jelző egyik segédkaróra és a zsinórt (most már zsinórpárt) teljesen kifeszítjük. Hibalehetőség, hogyha a zsinórpár egyik tagja lazább, mint a másik. A két zsinórtagnak pontosan azonos hosszúnak kell lennie. Ők fogják alkotni az általunk szerkesztett egyenlő szárú háromszög két oldalát. Ha ez a két oldal hosszúsága eltérő, nem tudunk derékszöget kitűzni.

- A kifeszített zsinórpár csúcsán (most szoruló) hurkot készítünk, ezt ráhúzzuk egy jelzőkaróra és a hurkot megszorítjuk. Természetesen itt is nagyon vigyázzunk arra, hogy a zsinórpár hossza azonos maradjon.

- Most már megszerkeszthetjük a háromszöget; a zsinór egyik végét lehúzzuk a segédkaróról, átvisszük a háromszög alapját jelző másik segédkaróra, majd a zsinór csúcsára erősített jelzőkaró segítségével a zsinórpárt kifeszítjük és a jelzőkarót a háromszög csúcsának megfelelő helyen leszúrjuk. Ezzel kijelöltük azt a pontot, melyet az alapponttal összekötve az alapvonalra merőleges egyenest kapunk. Hibalehetőség, ha a zsinór kifeszítésekor a jelzőkarók elmozdulnak.


A pontosság érdekében jó, ha a zsinór hosszát úgy választjuk meg, hogy a háromszög csúcsa a mérendő hosszúságon túl esik, pl. ha a merőleges egyenesnek 6 m hosszúnak kell lennie, a háromszög csúcsa ezen a távolságon túl essen.



Egy mérés nem mérés, a pontosságot mindig ellenőrizni kell.
Hosszúságmérésnél is kétszer mérünk: oda és vissza. Ezt a derékszög kitűzésénél is megtehetjük; a háromszög alapját változatlanul hagyva, a háromszöget az alapvonal túlsó oldalán megszerkesztjük. Ha a három jelzőkaró egy vonalba esik, nagy a valószínűsége annak, hogy pontos munkát végeztünk.

Ellenőrizhetünk úgy is, hogy megváltoztatva a háromszög alapjának és a zsinór hosszának méretét, a derékszöget újra kitűzzük. A három egy vonalba eső jelzőkaró itt is a kitűzés pontosságát jelzi. A legkisebb eltérés esetén is ismételjük meg a kitűzést.