Gyógyteák készítése

A gyógyhatású növények egyik fontos felhasználási területe a gyógytea készítése. Miután a tea elkészítési módját elsősorban a felhasznált növényi rész határozza meg, fontos tudni, hogy gyógytea készítésére a növény mely része használható.

A gyógyszertárak polcain gyakran találkozunk olyan fehér edényekkel, melyen a felirat egyik része a növény tudományos nevére, másik része a hatóanyagot tartalmazó növényi részre utal. Herba névvel illetik a virágos hajtásokat, a flos a virágra, a folium a levélre és a radix a gyökérre, a semen a magra, a fructus a termésre utal. A Chamomillae flos elnevezés szárított kamillavirágot jelent.

A drog szó gyógynövényekkel kapcsolatos szakkifejezés és a gyógynövények hatóanyagot tartalmazó szárított részére utal. A kamilla drogja tehát a szárított kamillavirág.

Teát készíthetünk friss és szárított növényi részekből. Hacsak lehet, erre a célra frissen szedett növényeket használjunk. Ezekből általában szárított növényekhez viszonyítva kétszeres mennyiség szükséges. Nagyon kellemes ízű tea készíthető például bazsalikom, menta és citromfű friss leveleinek keverékéből.

A gyógyteakészítés általában abból áll, hogy a drognak használható friss növényi részeket feldaraboljuk, forrásban levő vizet öntünk rá, és lefedve öt percig állni hagyjuk, majd leszűrjük.
Így készítjük a virág-, levél-, a zsenge hajtásteákat, illetve az összeszúzott magvakból (ánizs, édeskömény) készített teákat.

Ha keményebb növényi részekből (pl. mezei zsurló) szeretnénk teát készíteni, akkor az áztatási idő hosszabb, a fentinek körülbelül a duplája.

A kérgekből, gyökerekből , termésekből főzéssel készítünk teát (kömény, lestyángyökér, macskagyökér). A főzés ideje általában tíz perc.

Vannak növények, melyekből hidegvizes kivonatot készítünk (fagyöngy levele, leveles hajtása, lenmag). A beáztatást rendszerint este kezdjük , reggel leszűrjük, majd kellemes fogyasztási hőmérsékletre melegítjük.
Így készítjük a csipkebogyóteát is.

Teakeverékek készítésekor a növényeket úgy válogatjuk össze, hogy a tea a kívánt hatóanyago(ko)n kívül íz- és színjavító anyagikat is tartalmazzon. Ízjavító pl. az ánizs, édesgyökér, citromfűlevél és általában az illóolajat tartalmazó növények. Színjavító pl. a körömvirágszirom, a kankalin virágja. Megjegyzendő, hogy a szín- és ízjavító növények is rendelkeznek gyógyhatással.

A saját termesztésű vagy gyűjtött növényeinket kis csokorba kötve meg is száríthatjuk. Nagy csokrot ne készítsünk, mert a közepe nedves maradhat, vagy a kötözésnél penészedhet. A szárítás "csörgő" szárazra történjen.
A felaprózott növényekből az illóolaj hamar eltűnik, ezért célszerűbb nagyobb növényi részeket tárolni, és közvetlenül a felhasználás előtt mozsárban összezúzni vagy megdarálni. A drogot jól záródó, lehetőleg fénytől is védő edényben tároljuk.

Egy csésze teához általában egy teáskanál drogot számítunk.
Nagyobb adag készítésekor a teáskannába tegyünk csészénként egy kanál drogot és erre öntsük rá a forrásban levő vizet.